Bánkuti motorsport tapasztalata xado revitalizálóval

Bánkuti MotorSport: Svéd Eb futam, belülről

Ralikrosszban nem rendeznek vb-t, az Európa-bajnokság a legmagasabb szint. Egy ilyen futam a nézők számára hihetetlenül szórakoztató, de rajtuk kívül általában a csapatok minden tagjának is bőven kijut az izgalmakból. Hogy mifélékből, azt most a hatszoros magyar bajnok osztja meg olvasóinkkal.

A svédországi Höljes pályáján az EB teljes élmezőnye rajthoz állt, olyan nagy nevekkel fű-szerezve, mint a rali vb pilóta Henning Solberg (4. lett) és az Indy 500-at is nyerő Kenny Brack (végül 10-ként végzett). Mi először indultunk ezen a pályán. 35 fős divíziónkban 18 északi, gyakorlatilag hazai versenyző állt a rajtvonalra. Meglepő volt látni, hogy érkezésünkkor, már pénteken a pálya körüli fenyvesben 4-5 ezer lakókocsival 20-25 ezer, főleg fiatal táborozott. Majdnem minden lakókocsi mellett áramfejlesztő duruzsolt, mely legfőbb célja a „saját erdei zuhanyozó” működtetése mellett az óriási hangfalak „meghajtása” volt. Egy pályán sem találkoztunk még enynyi jókedvű emberrel, no persze rásegített a futam „hivatalos itala”, a 2,5 %-os gyümölcs sör – némi vodkával hígítva. Már az első bejárásnál láthattuk, hogy ez Európa talán legnehezebb, legtechnikásabb pályája, hírhedt ugratójával, több beláthatatlan kanyarjával. Van egy rafinált döntött kanyar is, ami több ideális ívet tesz lehetővé sebességtől, szituációtól függően.

Szombaton, az időmérőn a 21. helyet sikerült elérnem az ismeretlen pályán, ami edzésnek megfelelő. Az 1. előfutamban jó rajtot véve megnyertem, így feljöttünk a 16. helyre.
A rekkenő hőségben (az autóban 55 fok) meglepődve észleltem, hogy a XADO fémkerámia felületképző adaléknak köszönhetően a szokásosnál lényegesen alacsonyabb volt motorom hőterhelése. Az elkövetkező nyári futamokon magam is kíváncsian várom, hogy versenykörülmények között ez milyen pozitív hatással fog járni.
S jött számomra ismét egy meglepetés. A futam végén beirányítottak a pálya közepére, s míg a következő futam indulói a rajthoz készülődtek, a riporter interjút készített velem a 25 ezer néző előtt (természetesen minden futam nyertese így járt). S a végén egy szál virág, egy pohár 0%-os pezsgő volt a díjam a hostess által lengetett magyar zászló alatt. Én ugyan az autóban nem hallottam, de a csapat tagjai lelkendezve mesélték, hogy a svéd szpíkerek (egyszerre ketten közvetítettek üvöltve) a futamom alatt többször is a „Hojjojjojj, Gábor Bánkuti, Hungary!”  felkiáltással hergelték a nézőket. Egyébként a verseny folyamán végig érződött, hogy a nézők és a rendezők is rendkívüli módon tisztelik, szeretik a versenyzőket, csapatokat.
Másnap – már jóval hűvösebb időben – a 2. előfutamon ismét jó rajtot vettem, az utolsó körig vezettem is, de a cseh Smetanának jobban sikerült a Jokerezés, csak mögé tudtam visszajönni, 0,8 mp-el megelőzött.
A 3. előfutam tétje számomra a döntőbe jutás volt. Bár a 13. idővel futamomat megnyertem – ismét riport, pezsgő, zászló –, a keresztbe verések miatt csak a „D” döntőbe jutottam, ahonnan az első két versenyző juthat tovább a „C” döntőbe. Ez már pontszerző hely és jó esélyem is volt élni a lehetőséggel.
A döntő harmadik rajtkockájából ismét csak jól sikerült rajtolnom, de a második kanyarban a jobb pozícióban lévő svéd Hansen belül meg tudott előzni. Sajnos egy felcsapódó kő az első kipufogódobot kilyukasztotta, ami a hátralévő körökben már némi teljesítményveszteséget okozott. Innentől már reménytelen volt előrébb kerülnöm, ráadásul először Smetana, majd a másik svéd, Jöranli is megelőzött. A legyengült 206-osommal negyedik helyen értem célba, de miután a francia Bossard-ot súlyos technikai szabálytalanság miatt az egész versenyből kizárták, végül a 17. helyezést értük el. A kő nem, de egy hajszál, mindössze egy helyezés hiányzott pontszerzésünkhöz…
A történtek ellenére pozitív tapasztalatokkal indultunk haza. Élmény volt ilyen légkörben versenyezni, amikor a nézők akkor is megtapsoltak, amikor hazai versenyzőket előztem meg. A végelszámolásnál az északiakon kívül, csak cseh és orosz versenyző végzett előttünk, az angol, holland, német, francia és lengyel bajnokok mind mögöttünk értek célba. A pálya ismerete döntő tényezőnek bizonyult, amit jól példáz, hogy a három divízió első hat-hat helyezettje közé összesen két (!) nem északi versenyző jutott be, egy-egy orosz és cseh.
Végezetül még annyit: aki csak egy kicsit is szereti a ralikrosszt, annak legalább egyszer ezt, itt, látnia kell, aki pedig nem szereti, az nézze meg, s garantálom, meg fogja szeretni.